Az öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező jogutódlás. Az öröklés az emberhez kapcsolódik, a jogi személyek, gazdasági társaságok jogutódlása nem tekinthető annak. Az öröklést jogszabály szabályozza, az öröklés joghatásai végrendelet nélkül is beállnak. Törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Ha leszármazó és házastárs nincs, vagy nem örökölhet, a szülők örökölnek egyenlő részben. Ha leszármazó és szülő nincs, vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Az örökhagyó élettársa nem törvényes örökös, így az élettárs csak végrendelet alapján örökölhet. Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös.
Az örökhagyó házastársát megilleti: a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és egy gyermekrész a hagyaték többi részéből. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon a házastárs által megörökölt haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető. Nem örökölhet a házastárs, ha a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
A törvény megjelöli azokat az eseteket is, amelyek fennállása esetén akár végrendeleti, akár törvényes öröklés esetén az örökös nem részesülhet a hagyatékból. Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót, aki az öröklésre érdemtelen, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott, aki törvényes öröklésre jogosult, de az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondott az öröklésről, aki az örökséget visszautasította.
Amennyiben a törvényes öröklés megfelel az örökhagyó szándékának, úgy nem szükséges végrendeletet készíteni. Abban az esetben is érdemes lehet megfontolni a végrendelkezést, ha a vagyon egy-egy tételét célzottan valamelyik örökös részére kívánná juttatni az örökhagyó. Egy okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az halál esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és az örökhagyótól származzon. Végrendelkezni jellemzően írásbeli magánvégrendelettel szokás, de közvégrendelettel (személyesen, közjegyző előtt, a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályok szerint), vagy speciális esetekben akár szóbeli végrendelettel is tehető érvényes végintézkedés.
Végrendeletet csak személyesen lehet tenni. Írásbeli végrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és az általa írt végrendelet esetében azon a nyelven írni. A más által írt végrendelet esetében pedig érvényességi feltétel, hogy az örökhagyó olvasni tud. A végrendeletben használt írásjelek a közönséges írás követelményének kell, hogy megfeleljenek. Tehát, például az úgynevezett „gyorsírással” készített végrendelet érvénytelen. A végrendelet készítésének ideje ki kell, hogy tűnjön a végrendeletből. A végrendelet végén a keltének helyét és idejét is meg kell jelölni. A végrendelkezőnek a végrendeletet alá kell írnia, a több különálló lapból álló végrendelet akkor érvényes, ha annak minden lapját a végrendelkező aláírta és minden oldalát folyamatos sorszámozással látták el. A végrendelkezőnek két tanú jelenlétében szükséges aláírni a más által készített végrendeletet, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak kell elismernie, valamint a végrendeletet a tanúknak is alá kell írniuk. Amennyiben a végrendelet több külön lapból áll, úgy azok mindegyikét a tanúknak is alá kell írnia. Abban az esetben, ha az örökhagyó egyedi igényt is szeretne megfogalmazni a végrendeletben, úgy érdemes szakértő ügyvédet vagy közjegyzőt megbízni, aki megfelelő rálátással rendelkezik az öröklés jogi szabályaira.