Magyarországon a válások száma évente 15000-re tehető, ami még mindig magasnak tekinthető, annak ellenére, hogy a válások száma évről évre csökken. Európában a válások száma csak a balti államokban magasabb, mint nálunk.
A házasságok gyakran végződnek házassági bontóperrel, válással. A házasság felbontását a bíróság hagyhatja jóvá. Lehetőség van a házasság felbontására közös megegyezéssel. Ilyenkor a bíróság nem vizsgálja a házasság megromlásához vezető okokat. Mielőtt bárki a válás mellett döntene érdemes végiggondolni mi mindenben kell megegyezni annak érdekében, hogy a házasság felbontására vonatkozó egyezséget a bíróság jóváhagyja. A válás kezdeményezése előtt a feleknek meg kell állapodniuk: a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlásáról, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról, a gyermek tartásával kapcsolatban (gyermektartásdíj összege), a házastársi közös lakás használatáról, valamint - igény esetén - a házastársi tartás kérdésében is.
A házasság megromlásakor a felek gyakran érzelmileg túlfűtöttek, és nem rendelkeznek olyan kompromisszum képességgel, amely mindenképpen szükséges – többek között - a közös gyermekek elhelyezésével kapcsolatos kérdésekben való megegyezéshez. Közös megegyezés hiányában a házasság felbontásáról, illetve az egyéb ezzel kapcsolatos járulékos kérdések jogi rendezéséről a bíróság dönt. A bíróság eljárása során a házasság megromlásához vezető okokat is feltárja és vizsgálja. A házassági bontóperek bonyolultságuk miatt, évekig is elhúzódhatnak. A házassági bontóper kezdeményezéséhez Magyarországon nem kötelező jogi képviselet (ügyvéd), azonban egy házassági bontóper összetettsége miatt mindenképpen javasolt ügyvéd igénybevétele.
A szülői felügyeleti joggal kapcsolatos kérdésekben elsősorban a szülők döntenek. Amennyiben a szülők nem tudnak egyezséget kötni, úgy a szülő felügyeleti jogról is a bíróság jogosult döntést hozni. Gyermekelhelyezésre vonatkozó per indítására, házassági bontópertől függetlenül házasságon kívül is van lehetőség. A bíróság ilyenkor több szempontot vizsgál. Elsődleges feladata, hogy megállapítsa és mérlegelje, hogy a gyermek tesi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben. Vizsgálja, hogy melyik szülő képes jobban biztosítani a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges légkört, a gyermek gondozását, nevelését, valamint a szülők és a gyermek érzelmi kötődését is. E körben többféle vizsgálatot is elrendelhet: környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, indokolt esetben a bíróság a gyermeket is meghallgathatja
A gyermektartásdíj összegéről, közös megegyezés hiányában – szintén a bíróság dönt. A gyermektartásdíj meghatározása során a bíróság vizsgálja a gyermekek tényleges (indokolt) szükségleteit, mindkét szülő jövedelmi viszonyait, vagyoni helyzetét, a saját háztartásban eltartott - saját és mostoha vagy nevelt – gyermekkel összefüggésben felmerülő költségeket, a gyermekek saját jövedelmét, valamint az adott család vonatkozásában a családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátások összegét. A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni. A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni. Fontos tudni, hogy a szülő a saját, szükséges tartásának rovására is köteles gondoskodni gyermekeiről. Minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, ami a kellő testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi fejlődését lehetővé teszi. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti.
