A végrendelet a végintézkedés egyik formája: egyoldalú jognyilatkozat, amelyben a nyilatkozó magánszemély azt határozza meg, hogy halála után ki vagy kik váljanak vagyona tulajdonosává. A magyar öröklési jog szabályai szerint az örökhagyó hagyatéka elsősorban végintézkedéssel száll át az örökösökre. Végintézkedés hiányában a törvényes öröklés rendje érvényesül. Egy okirat ahhoz, hogy a hatályos jogszabály szerint végrendeletnek minősüljön egyrészt, bizonyíthatóan az örökhagyótól kell származzon, másrészt az örökhagyónak a vagyonáról kell rendelkezzen. Az örökhagyó halála esetén két fajta öröklési módról beszélhetünk a törvényes öröklésről és a végrendeleti öröklésről. A végrendeletet érdemes ügyvéd által elkészíttetni, mivel így biztosak lehetünk benne, hogy végrendeletünk az alaki és formai követelményeknek megfelel és érvényes, valamint letétbe helyezésre kerül.
A letétbe helyezett okiratokat, egy egységes rendszerben őrzik és archiválják. A végrendeletek központi nyilvántartása, amelyet a Magyar Ügyvédi Kamara működtet, lehetővé teszi a közjegyzők és bíróságok számára, hogy egységes nyilvántartásban elérjék. Az ügyvédek által készített végrendeletek központi nyilvántartásáról szóló 3/2006. (X.16.) MÜK Szabályzat szerint, az ügyvédeket szigorú szabályok kötik a közléshez, a végrendeletek (haláleseti rendelkezéseket tartalmazó okiratok) esetében. A Magyar Ügyvédi Kamarával történő közléssel egyidejűleg, 10.000 forint nyilvántartási díjat kell fizetni.
Felmérések szerint a magyarok 90%-ának nincs végrendelete. Akiknek van, azok közül is sokaknak érvénytelen, mert nem felel meg a törvényi előírásoknak. Ha nem készül végrendelet vagy készül ugyan, de az érvénytelen, akkor a törvény szerinti öröklési rendet kell alkalmazni, ami nem minden esetben egyezik meg az örökhagyó szándékaival.
A törvényes öröklés rendje évezredes tradíció alapján alakult ki. Felfoghatjuk úgy is, mint az örökhagyók törvény által "vélelmezett akaratát". Ezt a vélelmet az egyes örökhagyók dönthetik meg azzal, hogy eltérően végintézkednek. Ha a hagyaték egészére, vagy csak egy részére nem végintézkednek másként, ezzel hagyják a törvényes öröklési rendet érvényesülni, mint ami a saját akaratukkal mindenben megegyezik.
A törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Ha az örökhagyónak több gyermeke van, ezek fejenként egyenlő arányban örökölnek. Az örökbefogadott gyermek - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó-örökhagyó vér szerinti gyermekeként örököl. Az örökhagyó által nevelt gyermek vagy mostohagyermek azonban öröklési jogilag nem az örökhagyó gyermeke, nem törvényes örökös. Ha egy gyermek kiesett, helyén - az ő örökrészére nézve - egymás közt egyenlő részekben az ő gyermekei örökölnek (azaz az örökhagyó unokái). Ha ezek közül egy kiesett, ennek helyén is az ő gyermekei fejenként egyenlő részekben örökölnek (ez a "helyettesítés rendje", az így öröklők a helyettes örökösök). Ha a kieső örökösnek nincs helyettes örököse, a kieső nem jön számításba (örökrészét a többi örökös örökli egyenlő arányban). Az örökhagyó leszármazói tehát törzsenként és fejenként egyenlő arányban örökölnek. Leszármazók öröklése esetén az örökhagyó túlélő házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet nem ő örököl (özvegyi jog).
Ha az örökhagyónak leszármazója nincs, egyedüli törvényes örököse a házastársa. (Ebben az esetben a házastárs nem haszonélvezetet, hanem "állagot" örököl.)
Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek, fejenként egyenlő részben. Ha az egyik szülő kiesett, ennek helyén a leszármazói (az örökhagyó testvérei, ezek kiesése esetén gyermekeik) örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói, azaz a helyettesítés rendje szerint. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. A szülők és szülői leszármazók csoportját öröklési jogi kifejezéssel szülői parentélának nevezzük. Ha ebben a csoportban nincs egyetlen törvényes örökös sem (a szülői parentéla üres), következik a nagyszülői parentéla.
Leszármazók, házastárs, szülők és szülői leszármazók hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. A kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek a helyettesítés rendje szerint. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülő párja örököl, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazói örökölnek. Ha az egyik nagyszülőpár mindkét tagja kiesett, és helyükön a leszármazóik sem örökölnek, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazói öröklik. Látható, hogy az örökhagyó felmenői is törzsenként és azon belül fejenként egyenlő arányban örökölnek.
Ha a nagyszülői parentéla is üres, elvi lehetőségként törvényes örökösök az örökhagyó távolabbi felmenői, mégpedig a fokoktól (déd-, ük-, szépszülő) és az apai vagy anyai ágaktól függetlenül, fejenként egyenlő arányban. Ebben a parentélában azonban már nincs helyettesítés, csak az élő felmenők jönnek számításba.
Ha távolabbi felmenő és más örökös sincs, a hagyaték az államra száll. Az államot, mint szükségképpeni törvényes örököst nem illeti meg a visszautasítás joga.
Alapesetben két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen. Azonban a házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete érvényes, ha megfelel bizonyos alaki követelményeknek. Az alaki követelmények a következők:
a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;
b) más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy
c) a házastársak közvégrendeletet tettek.
A több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá, ha minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező aláírta.
A házastársak közös végrendelete hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre. A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik. Ugyanez a hatása az örökbefogadásnak. Érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ha valamelyik házastárs érvényesen vonja vissza egyoldalúan a közös végrendeletbe foglalt rendelkezését, a másik házastárs végrendelete hatályos marad, kivéve, ha a végrendeletből megállapítható, hogy egyik fél sem tette volna meg rendelkezését a másiké nélkül.
Házastárs öröklése leszármazó mellett
Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti
a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és
b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.
A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető. Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. A házastárs – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. A haszonélvezeti jog megváltásának a házastárs és a leszármazó méltányos érdekeinek figyelembevételével kell történnie. A megváltásra kerülő vagyonból a házastársat – természetben vagy pénzben – egy gyermekrész illeti meg.
Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. Az előző bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban.
Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl. Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.
Lényeges változás, hogy gyermekek mellett már nem általános haszonélvezeti jogot örököl a hagyatékon a túlélő házastárs, hanem részben ő is a gyermekekhez hasonlóan tulajdonjogot örököl, mégpedig annyit, mintha ő maga is az örökhagyó egy gyermeke lenne. Ezen felül továbbra is az örökhagyóval közösen lakott lakásban lakhat és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat használhatja, mint haszonélvező.
Amennyiben nincsenek leszármazók, a házastárs mellett a szülők is örökösökké válnak és nem kizárólag a túlélő házastárs örököl. Ebben az esetben is maradhat az özvegy a korábbi megszokott környezetében, de már nem, mint haszonélvező, hanem mint tulajdonos, hiszen az örökhagyóval közösen lakott lakásra és annak berendezési, felszerelési tárgyaira tulajdonjogot örököl. A fennmaradó vagyonon fele-fele arányban osztozik az örökhagyó szüleivel. Amennyiben a szülők egyike már nem él, helyette nem örököl az alatta lévő leszármazó, hanem az ő része megoszlik az özvegy és az élő szülő között. Ha mindkét szülő elhunyt már, akkor az özvegy a teljes hagyaték örököse (kivéve az esetleges ági vagyont).
Az új jogszabály másik fontos változásként megszünteti azt a szabályt, hogy amennyiben az özvegy újabb házasságot köt, elveszíti az örökségként szerzett haszonélvezeti jogát. Az új szabályok szerint az újabb házasságkötés a haszonélvezeti jogra semmilyen következménnyel nem jár.
A végrendelet fajtái: A végrendelet lehet írásbeli vagy szóbeli.
Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. A szóbeli végrendelkezés csak akkor érvényes, ha a végrendelkező pl. életveszélyben van; képtelen írásbeli végrendelkezésre; egybefüggően és teljes terjedelmében közli akaratát, és kijelenti, hogy ez az ő végrendelete. Szükséges továbbá két cselekvőképes tanú együttes jelenléte, akik utólag egymástól függetlenül, egybehangzóan adják elő az örökhagyó végrendeletét, és akik közül egyik sem kedvezményezettje a végrendeletnek. Minden más esetben írásbeli végrendelet szükséges. Ez lehet közvégrendelet vagy magánvégrendelet.